Csak ülök a padon és könnyezik a szemem,
Rád gondolok most is, ökölben a kezem,
Magányosan szar az élet... Egyedül, keservesen,
Bármerre is visz az élet, te jársz a fejemben,
Bár csak egy csók volt, egy pillanat csupán,
Örökre elloptad ezzel, szívem egy darabját.
Már a könnyeim hullnak... Torkom összeszorul,
Pengét ragadok, vérem is kicsordul,
Szívem már alig ver, itt fekszem gyengén,
S itthagyom a világot, mosolyogva, büszkén...
Ülök a padon...
2011.08.11. 00:13
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://ilyen-a-szerelem.blog.hu/api/trackback/id/tr873144910
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.