Egy magányos éjszakán, egyedül a parkban,
Egy magányos éjszakán, csókodat akarva,
Felnézek az égre, melyen egy csillag sem ragyog,
S így telnek nélküled az unalmas napok,
Csak bámulok a semmibe, lelkem darabokban,
Merengek az életen, elveszem a gondolatban,
Hogy más ajkát csókolod, szívem eldobod a porba,
S ezer szilánkra töröd, egyetlen kimondott szóval.
De ahányszor elesek... Ha megtörve is de felállok,
Mert te vagy az, ki nekem szebbé teszi a világot!
Magányos éjszakán...
2011.08.11. 00:30
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://ilyen-a-szerelem.blog.hu/api/trackback/id/tr23144936
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.