Mindennap felkelek, szívem dobog, érzek,
De egyedül vagyok, s emiatt belül vérzek,
Nincs mellettem senki, nem érzem hogy élek,
Ha kimegyek az utcára, nincs ismerős lélek.
Magányosan sétálok.. Hisz nincs mellettem Ő...
Könnyes arcomat, tisztára mossa, a zuhogó eső..
Nem vagyok idős, de már tudom mi a magány,
Nem vagyok deszkás, se jóképű, vagy vagány,
Csak egy kölyök vagyok, akivel kibaszott az élet,
Sokszor elbuktam, de mindig tovább léptem,
Mert van egy párom, csak még nem találtam meg,
Mert a világban az ember, társ nélkül nem élhet.
És én keresem gőzerővel, tudva hogy boldog leszek,
Mert ha megtalálom, lesz, ki megfogja a kezem!
Mindennap felkelek...
2011.08.11. 00:20
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://ilyen-a-szerelem.blog.hu/api/trackback/id/tr133144920
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.