Ilyen a szerelem. - Verseim

Nincs rosszabb annál, mikor akit szeretsz,
Azt mondja neked: 'Mást szeretek, eressz'
Te csak ütöd a falat, de ő le se szar téged,
Közben ezer szilánkra törik szét a szíved.
Szemedből lassan egy könnycsepp kigördül,
És állsz az éjszakába, még mindig egyedül.
Lefekszel, körbenézel, minden a helyén,
De úgy érzed... valami mégsincs rendjén.
Forgolódsz az ágyban, rá gondolsz most is,
Bámulsz a semmibe.. Nem tudsz elaludni,
És gondolkodsz azon, hogy jobb lenne feladni,
De az érzelmektől, sajnos, nem lehet meghalni,
És most, sírsz az ágyon, egyedül akarsz lenni,
És bánatod egy rövid, szerelmes versbe írni.

Egy magányos éjszakán, egyedül a parkban,
Egy magányos éjszakán, csókodat akarva,
Felnézek az égre, melyen egy csillag sem ragyog,
S így telnek nélküled az unalmas napok,
Csak bámulok a semmibe, lelkem darabokban,
Merengek az életen, elveszem a gondolatban,
Hogy más ajkát csókolod, szívem eldobod a porba,
S ezer szilánkra töröd, egyetlen kimondott szóval.
De ahányszor elesek... Ha megtörve  is de felállok,
Mert te vagy az, ki nekem szebbé teszi a világot!

Bonyolult a szerelem, és a szíved néha meghasad,
De ez az egyetlen dolog, mi két embert összetart,
Mégis... A szerelem csak egy kósza érzelem,
De nélküle eltölti szívemet a félelem,
Hogy egyedül leszek fiatalon, öregen, halálom után,
Mert szeretni csak egyszer lehet igazán, hűen és tisztán.

Mindennap felkelek, szívem dobog, érzek,
De egyedül vagyok, s emiatt belül vérzek,
Nincs mellettem senki, nem érzem hogy élek,
Ha kimegyek az utcára, nincs ismerős lélek.
Magányosan sétálok.. Hisz nincs mellettem Ő...
Könnyes arcomat, tisztára mossa, a zuhogó eső..
Nem vagyok idős, de már tudom mi a magány,
Nem vagyok deszkás, se jóképű, vagy vagány,
Csak egy kölyök vagyok, akivel kibaszott az élet,
Sokszor elbuktam, de mindig tovább léptem,
Mert van egy párom, csak még nem találtam meg,
Mert a világban az ember, társ nélkül nem élhet.
És én keresem gőzerővel, tudva hogy boldog leszek,
Mert ha megtalálom, lesz, ki megfogja a kezem!

Csak ülök a padon és könnyezik a szemem,
Rád gondolok most is, ökölben a kezem,
Magányosan szar az élet... Egyedül, keservesen,
Bármerre is visz az élet, te jársz a fejemben,
Bár csak egy csók volt, egy pillanat csupán,
Örökre elloptad ezzel, szívem egy darabját.
Már a könnyeim hullnak... Torkom összeszorul,
Pengét ragadok, vérem is kicsordul,
Szívem már alig ver, itt fekszem gyengén,
S itthagyom a világot, mosolyogva, büszkén...

 Üdv mindenkinek!
Ez a blog azért jött létre,hogy megoszthassam a világgal az általam unalmamban, bánatomban írt verseket. :) Kíváncsi vagyok az embereknek tetszenek-e, és kiírom magamból ami bánt. :D Ne várjatok nagy durranást, ezek csak az én érzéseim.! :D :P